Szülőknek

Mint tudjuk a kicsik befolyásolhatóak.Azt teszik,amit a szülők mondanak nekik.Függenek azoktól,akik nevelik őket,és minden utasítást kötelességtudattal kell megtenniük,mert a szülők csak jót akarnak nekik.

Hát,igen...a szülők,akik nem biztos,hogy megérdemlik ezt az elnevezést.-ez a mondat CSAK azokra vonatkozik,akik megérdemlik...Teszek ide egy példát,amiről most fogok írni,ami kb. az egész blog lényege.

                                                                    PERVERZ***EMBEREK***

Igen,azok a szülők,akik szexuálisan kihasználják a gyerekeket.Nagyon elterjedt ez a tevékenység sajnos,és úgy gondolom ,hogy jogom van megcáfolni pár dolgot,és ide foglalni helyet a véleményemnek.

Mit is foglal ez magában?  Az interneten általában találhatsz olyan mondatokat,hogy : Minden olyan tapintás,amely a nemiszervedet,melleidet blabla érinti...CSAK ezek a tapintások tudhatóak be szexuális zaklatásnak. NEM IGAZ!!!!!!!!!

Akkor most tapasztalatból leírom,hogy mit éltem át,miközben majd olvasva rájössz,hogy miért cáfoltam meg az előbbi állítást.Nem lesz könnyű,de KELL tudnotok ,hogy a gyermekeitek nem MUSZÁJ,hogy biztonságban legyenek a szüleik,nevelőszüleik,nagybácsikájuk,legjobb barátaitok,vagy nagyszülők felügyeletei mellett is.

Kicsi voltam még,csak 6 éves...Engem a biológiai apám zaklatott.Rendőrökkel dolgozott egy városházán.Néha anyukám elvitt hozzá,hogy miközben elintézi az ügyeit a városban ,ne sikongassak,hogy már fáj a lábam a sok sétálástól.Persze én mindig szerettem aput,sosem gondoltam,hogy ő ROSSZ,vagy NAGYON OKOS...*ezen a téren* . Apunak volt egy közelebbi barátja,akit nem sűrűn láttam abban a helységben,ahol várni szoktunk anyura,de itt-ott megfordult arra. Gondolom,hogy egyértelmű az a dolog,hogy a gyerekek nemtudnak különbséget tenni a jó és a rossz között,tehát amit mondanak nekik,hogy az jó,vagy rossz,akkor azt fogják tenni és úgy.

1.tanulság : nem mondom,hogy a te hibád,ha a gyermeked bántják,de legalább Mielőtt valahová viszed a gyereked,akkoris ha megbízol a férjedben,vagy élettársadban,vagy akármilyen családtagban is,barátban,GYŐZŐDJ meg kérlek arról,hogy milyenek az adott helyen a körülmények. A perverz embereket egy felnőtt általában észreveszi,ezek az emberek annyira betegek az agyukra,hogy nemtudnak olyan álcával rendelkezni,amivel nem lehetne őket észrevenni.

A kisgyerek azt hiszi kedves az apu barátja.Mivel az apu sem akar soha rosszat,akkor a barátja sem. Vagy még rosszabb: *APU MEGVÉD..*   Tudod mit él át az ilyen gyermek? Elmesélem..ÉS csak próbáld elképzelni,hogy ezt veled teszik,miközben csak nézel az apudra és nem érted,hogy lehet-e csalódni ekkorát egy olyan *barátban*,akit /APUNAK/ hívsz.

Minden porcikám belerezzent,az a férfi végig tapogatta a combjaim és egy szót sem mertem neki szólni. Kedvesen mosolygott,suttogva mondogatott szép szavakat,hogy mennyire gyönyörű felnőtt leszek majd,és hogy szeret.A szoknyám feltűrte és megkérdezte:* Nem kell menni pisilni?* Nem emlékszem a reakciómra,nemtudom igennel-e válaszoltam,csak azt tudom,hogy haragudtam mindkettőjükre,de nagyon. Eszembe jutottak azok az esetek,amikor kisebb voltam és az apám lovaglósat játszott velem. Ő letérdelt,elkezdett menni négykézláb és akkoris ha nem akartam olyat játszani ,rákellett ÜLNÖM a hátára. Ez nem az egyetlen módja volt annak,amivel élvezte,hogy rajta vagyok,vagy esetleg,hogy játszottunk...

Aput kidobták a munkahelyéről később,mert börtönben végezte,mivel egy embert elütött ittasan az úton.Sok időt töltött otthon miután kiengedték..Nemhogy nem keresett munkát,de még nem is segített a házimunkával anyukámnak.Később öcsém asztma miatt minden hónapban egy hétre be kellett mennie kórházba.

Ez idő alat lassan megtanultam főzni magamnak pudingot,sütni tojást,palacsintát,és már takarítottam is.Persze ilyenkor nem jártam suliba,mert apu kiiratott.Az első rettenetes napom hasonló volt egy robbanáshoz ,ami megöli minden boldogságod és elképzelésed a világról.Ezek a napok utálatosak voltak,meggyötörtek,összetörtek és belevésték a májamba,szívembe,hogy nem kellett volna soha megszületnem.

Csak lehúzta a rolót az ablakon,Becsukta az ajtót,és letolta a nadrágját. A cipzár hangja sebet ejtett a füleimnek.Sírtam volna,de ahogy apu mondta*Erősebb leszek attól,amit tett velem*.. Csakhogy azt nemtudta,hogy nem attól lettem erősebb,amit tett velem,hanem attól,amivé tettem magam.

Csak becsuktam a szemeim,és elképzeltem,hogy ha nagy leszek,mindenkinek visszaadom,amit megérdemel. Ezek a rossz élmények folytatódtak és nem álltam meg a KÖTELESSÉGTUDATOMMAL.

Volt egy szokásom.Megszoktam,hogy mindig azt teszem,amit Ő mond...

Van egy betegség-fixált érzelmi kötődés érzése ahhoz,aki kihasznál folyamatosan,...szereted,sajnálod,ha baj éri őt,és nagyon közel érzed magad hozzá.

2.Tanulság: Ha lehet a gyermeked mindenképpen legyen felügyelet alatt.Hivogasd fel többször egy nap,akkoris ha ideges miatta,mert pl* zavarod.* Töltsd fel mindig a telefon kreditjét ,hogy tudjon küldeni sms-t ha bajt érez,és ne csak egyszer kérdezz rá arra,hogy *BIZTOS MINDEN OKÉ?* . Éreztesd vele,hogy bármit elmondhat neked,és hogy nem szabad félnie azoktól,akik őt fenyegetik,mert nem lesz semmi baj . Ha ezt a  tudtára adod,nagyobb esélyt kapsz arra,hogy elmondja neked,hogy min megy keresztül.Ha nem vagy otthon,ellenőriztesd egy barátjával a gyermeked,vagy legalább *aludjon nála,vagy játszanak együtt* a sulis barátjával,vagy barátnőjével.El is mehet hozzá...

Persze tudom,nem mindenki megy ezen át.../mondhatod/..Csakhogy Inkább mondanám úgy,hogy nem  mindenki,de egyre többen.Ezért jó,ha szülőként odafigyelsz a gyermeked testi,lelki,és mentális egészségére.***NAGYON***.

Ez az egész ment 14 éves koromig,amikoris anyukám rájött,hogy apám évek óta kábítószereket használ és ad el . Elköltöztünk ,majd bekerültem a pszichiátriára 2-2 hétre gyágyszereket szedve,öngyilkossági kísérletekkel,összevágott kezekkel és totál kikészült pszichés fejjel.Kiszedte belőlem az orvosom mi a problémám,és elmondta ,hogy ha nem adom ki magamból , akkor bele fogok őrülni abba,amin keresztül mentem. Elmondtam neki mindent arról,amit apám tett velem.Kiderült,hogy drogokat tett az üdítőitalaimba is,tehát már nem is éreztem és mégcsak nem is láttam,hogy mit tesz velem.

Az ügyet feljelentettük nemrég,amiből az lett,hogy ***EZ EGY ELAVULT ÜGY,SZÓVAL NEMTUDUNK MIT TENNI***.

Megtanultam,hogy ez egy igazságtalan élet és az emberek is.Nemtudsz senkit megváltoztatni és megmenteni,elég nehéz Önmagad is. Megtanultam,hogy ha kell,akkor fogadj el orvosi segítséget,kérd a tanácsukat. Nem kell megbízni senkiben,akkorsem ha rendőr,de ha baj van,akkor támaszkodj igenis rájuk.Nem minden rendőr rossz.

Megtanultam,hogy az élet egy hosszú út ...Amit nem érdemes elpazarolni a sok szorongással,elmélkedéssel a múlton,rágódással,hogy mit lehetett volna másképp csinálni,vagy mi lett volna,ha másképp történik valami.

Az amit átéltél,az nem a jövőd. Kilátás mindenből volt és lesz is.  FONTOS VAGY,bármit is éltél át. Bármi rosszat. ITT LESZEK,és azok is,akik szeretnek.